Semmiképp nem lehet mondani, hogy nem történik itthon semmi sem: offshore-osok, vasárnapi nyitvatartás, tanár- és ápolótüntetések, népszavazások. Bővelkedni a jobbnál jobb témákban, legyen a politikus akármilyen beállítottságú. Viszont a nagy forgatagban mégsem találni sehol a Jobbikot.
Menjünk vissza kicsit és haladjunk kronológiailag, hogy meglássuk mi történt. 2015 első felében Vona Gábor pártja szárnyalt. 10%-on belülre megközelítették a Fideszt, egyéni kerületben tudtak mandátumot szerezni és rég lehagyták az MSZP-t. Úgy tűnt, hogy nekik áll a zászló, hisz sokan ábrándultak ki a kormánypártból, és a baloldalt elengedték, mivel nem volt megfelelő perspektívája, nehezen tudott identitást találni a választások után.
Aztán jött a migránsválság. Először még mindenki arra gondolt, hogy a Jobbik fog a legjobban kijönni a helyzetből, hisz a legradikálisabb álláspontot tudja képviselni az alapvetően xenofób társadalomban (12-es Tárki felmérés alapján, hozzávetőlegesen a lakosság 40% idegenellenes). Viszont két dolog együtthatójával nem számoltak: az egyik, hogy a Fidesz centrum-pártiságából adódóan mindkét oldalra kellene figyelni, de ez a kérdés nem osztotta meg a társadalmat olyan mértékben, hogy veszítsen a radikálisabb megoldással (éppen a xenofób társadalom miatt). Sőt a baloldal egy olyan perspektívát nyújtott, amit a saját szavazótábora is csak nehezen támogatott. A másik az inkumbencia, vagyis a Fidesz helyzeti előnye, ami a kormányzásból adódik. Vagyis, míg Vona csak a szavak szintjén tudott szembeszállni a migránsáradattal, addig Orbánnak legitim eszközei voltak, és használta is őket, nem félt a merész húzásoktól.
Ekkor a Jobbik enyhén visszaesett, és új területeket keresett. Jobb híján a korrupciót választották, ami folyamatos téma, de pont emiatt kicsit az ingerkeltő képessége. Ahhoz, hogy felkeltse az emberek figyelmét, nagyon erős és összeszedett stratégiára lett volna szüksége, de ez hiányzott. Itt még nem volt vészes a visszaesés, de mindenképpen látszódott a megtorpanás.
2015 telén jöttek a szociális kérdések a politikai agenda-ba. A tanármegmozdulások során viszont a Jobbik nem tudott elhelyezkedni a táborokban, mivel a kormány pártjára nem állhatott a kérdésben (ekkor sokat vesztett volna politikailag), míg a másik oldalon a baloldal monopolizálta a tüntetéseket, mivel volt rá releváns válasza. A Jobbiknak bár voltak ötletei, ezek nem voltan innovatívak, és a még nagyobb gond, hogy a baloldal nem vette be a Jobbikot a programjaiba, mint releváns ellenzéket.
Ezzel azt bizonyították, hogy a Jobbik még mindig izolált a háromosztatú pártrendszerben. Ezzel pedig hosszútávon sokat veszíthet: az idei események azt bizonyítják, hogy még mindig lehet valami a baloldalon (bár most nagy kérdés, hogy a zárvatartás eltörlése után tudnak-e váltani, vagy újfent a sötétben fognak tapogatózni), és ha a Fidesz nem fog magától gyengülni, akkor az osztott ellenzék még jobban az ő malmára fogja hajtani a vizet.
Így juthattunk el odáig, hogy 2016 februárjában már olyan mérés is volt (bár ez megtévesztő lehet), ami szerint az MSZP megelőzte a Jobbikot. A vasárnapi zárvatartás körüli vita is csak elfele terelte a hangot a radikális párttól. Bár most vannak hírek a kvótarendszer Alaptörvényi megakadályozásába, ami Vona ötlete és a 2/3-ot is biztosítaná hozzá, de kérdés, hogy ez mennyire fogja megfogni az embereket, most hogy már csökken a beérkezők száma (átlagosan 115 ember jött naponta illegálisan a hónapban).
Mindezek után a kérdés egyértelmű: mi lesz a Jobbikkal? Biztos szavazótábora van, abból mindig ki tud majd indulni, az lekövetkezendő években (de ugyan ez elmondható a DK-ról is). Viszont az eddigi folyamatos növekedés megtorpant, és a néppártosodás új gondokat vet fel a berkeken belül. És a belső gondok mellet, új témát is fel kell dobniuk, mert a vagyonosodás erőtlen és a baloldal ebben is előttük jár (Kész Zoltán fizetési plafonról szóló népszavazását a Kúria elfogadta és már gyűjtik az aláírásokat hozzá).
A végén azért pár emberben felmerül a kérdés, hogy miért pont ezt a témát választottam, amikor sok más szegmens is van jelenleg, ami talán izgalmasabb a választópolgároknak. Rá szeretnék világítani egy nem teljesen szembetűnő, de fontos dologra: a Jobbiknak nem lehet megpihennie soha. Alaphelyzet, hogy a politikában nem lehet a babérokon ülni, mindig újítani kell. Új koncepciókat kidolgozni, új témákat bedobni a közéletbe. Ez az ellenzéki pártoknál hatványozottan értendő, mivel nincs konkrét fizikai cselekvésük (vagy ha igen, az kevés, és nem annyira érzékelhető). És a Jobbiknak még jobban befolyásoló tényező. Mivel populista pártról van szó (a szó objektív, politikatudományi értelmében), vagyis fő profilja azon témák behelyezése az agenda-ban, amelyek eddig nem voltak, de az emberek érdekli. Viszont, ha nem tudnak ilyen témákat felhozni, és ami még fontosabb, vezetni, akkor elveszik a profiljuk, és az erejük, egy része.
